Ellenőriztem az eddigi bejegyzéseimet és most válaszolni fogok a kérdésekre, ami a feladat volt.
1. Sokan mondták a gimibe, hogy: "De jó neked, te már tudod hová akarsz tovább tanulni és tudod mi akarsz lenni."
Túllépve ezeken a gyermekkori butaságokon, hogy szemetes és űrhajós, ezek után én erdész szerettem volna lenni, mert nagyon, nagyon, nagyon szeretek erdőben kirándulni, biciklizni és ilyen dolgokat csinálni, így egyértelmű volt nekem.... de aztán jött a matematika és minden álmomat szerte fosztotta, mert oda matek kell. Ez volt 9-es koromba onnantól tudom, hogy én tanár akarok lenni, mert már gyerekkoromban is játszottam a katonáimmal és tesóm barbijaival és tanítottam őket. Sokan mondták (igaz van még mit csiszolni) de van egy kiállásom és szövegem. Valamint egyszer én vezettem egy iskola kirándulást és a 9-esek jöttek velem, hallgattak rám és ez felemelő érzés volt.
2. Mint a fentiekben leírtam az már biztos volt, hogy tanár akarok lenni, és abba az is belejátszott, hogy szerettem a történelmet és nagyon szerettem szünetekben mutogatni, magyarázni a barátaimnak és eljátszottam a gondolattal, hogy akár ezt sok ember előtt is eljátszhatnám. Én tudtam, hogy tovább akarok tanulni, de nem voltam hajlandó olyat tanulni, amit nem szeretek, vagy kényszer, vagy csak egy kicsi is van benne, amit én nem értek és nem szeretek. Gimiben is jó tanuló voltam, de csak arra tanultam (főleg a vége felé) ami engem érdekelt. A törit úgy szerettem meg, hogy apával sokat sétáltunk az erdőben és ott rengeteget törizet velem és az életem részévé vélt és már 10 éves korom óta érdekel a töri, vannak képek, hogy 3 évesen apával lapozgatom a XX. századi történelem könyvét. Tehát a töri már meg volt, választani kellett egy szakpárt. Szerettem a földrajztanáromat és jó lett volna vele fak + földrajzból 5-ös voltam illetve apa földrajz-történelem tanár akart lenni és a földrajzról is jókat tudott beszélni. Tehát így vágtam bele, rnegeteg töri tudással és kevesebb földrajztudással, sőt, hogy fogom én ezt tanítani, amikor el kell gondolkozni azon, hogy mi Bulgária fővárosa. Tudom ez nem a kérdés része, de az az igazság, hogy most két félév után úgy állok, hogy töriből tanultam még sok sok érdekességet a mostani tudásomhoz, de semmi extra, sőt kicsit demotíválodtam, míg földrajzból rengeteg-rengeteg tudásom lett, imádom, "beleszerettem", remek már úgy érzem azt tudnám csak tanítani.
3. Akik motíváltak, azt már fent említettem apukám (habár előtte ő azt akarta, hogy jogász legyek, mint ő, itt a történelem szeretet terén értem). A földrajz és a történelem tanárom, illetve az egész iskolám, mert egy remek közösség volt (most is). Összességében, ahová jártam az egy nagyon jó középiskola volt, én ott rengeteg pozítiv példát láttam. Az egész működése nekem nagyon tetszett, ahogyan a tanáriban bántak egymással az emberek, biztosan voltak rosszul megélt dolgok ott is és egymással való kötekedés, de akkor is olyan jónak láttam ott az embereket, ez adott kedvet. Ellenben nem jó motíváció, volt hallani a híreket, hogy a tanárok tüntetnek, mert megint nem jó a fizetés. Látni, hogy a diáktársaim, hogyan gúnyolják ki a tanárt, aki csak egy nyelvbotlást vétet, illetve az is rossz volt, hogy a sok buta, megkeseredett, esetekben rosszindulatú szomszéd, ismerős, amikor meghallottam, hogy tanári: "Jaaaj Lacika nem lesz pénzed" "Jaaj Lacika nem kell az, te attól okosabb vagy" stb... Égnek állt ettől a hajam. Volt rokon, aki nagyon erőltette, hogy én médiára menjek, mert kisfilmeket szoktam csinálni és nem akarta megérteni, hogy nekem az hobbi nem örülnék, ha azt kéne napi 24 órában csinálnom, és erre mindig az volt a válasz, hogy, mert nincs elég önbizalmam... Tessék?
4. A fentiekben már említettem az előző sulimba rengeteg pozitív példát láttam és jó községet, ahol jó lehet lenni. Valamint nagyon szívesen adom át a tudásomat a kisebbeknek, mert remek dolog megtudni a világról jó dolgokat. Jó lenne nekik tovább adni a túra utvonalaimat, meg szerettetni velük a természetet és ilyenek. Egyszerűen nekem ez a legvonzóbb az olyan pályák közül, amik szinpatikusabb és olyanból áll össze, amiket szívesen tanulok.
5. A diákélményeim pozítivan értékelhetőek! Pontosabban a közép iskolás része nem az általános, az egy katasztrófa volt, egy-két tanár kivételével minden, de annyira jó volt a középiskolám, hogy ez teljesen elfeledtette velem, na meg én nem általános iskolában akarok tanítani, sőt szerintem nem is fogadnám el, ha oda kérnének fel. A középsuliban a sok házi volt negatív, de az szinte mindegyikben sok lett volna. A jó dolgokról, meg már fent írtam, illetve más bejegyzéseimben is.
6. Vannak olyan élményeim, amikben tanárnak próbáltam ki magam és igen pozítivak voltak. Amit már fent is említettem a legjobb, amikor iskolai kiránduláson én vezettem az egész csoportot és ez annyira nagy hatással volt rám, kihallgattam a hátam mögött csupa jót mondtak rám. Ezen kívül sok-sok barátommal volta túrázni és mindegyiktől pozítiv visszajelzés érkezett, hogy élvezték velem a túrát és a magyarázatot. Emlékszem olyanra is, amikor valamelyik órán enyém lett a legjobb előadás, na nem azért, mert olyan jól összeírtam, hanem, mert olyan jól adtam magam elő. Szünetekben sok barátomnak és nem barátomnak is segítettem és itt is sok dicséretet kaptam.
7. A hetes az egy érdekes kérdés... Nem szerettem tanulni, csak arra, amit szeretek, de akkor arra akár még pluszba is, napi több órát. Én nagyon szeretek túrázni, filmezni és filmet is rendezni haverokkal, amikor nem csináltam házit én akkor nem lustálkodtam hanem ezeket csináltam és nagyszerű érzés, nem hogy a fizikát tanuljam. Így 9-10-ben 4-5 voltam 11-12-ben 3-4, de felvettek és ez a lényeg és itt már tanulok tényleg becsületesen, mert érdekel a földrajz, a történelem, jók a tanárok, egy- egy tananyag lenyűgöz. Itt már teljesen más, de ezt már két bloggal előbb kifejtettem, a vízbe fulladás hasonlatommal*.
Siker volt nekem, hogy egy teljesem új környezetben önbizalom hiányosként valaki lettem. Tiszteletet kaptam a végére, jó érzés volt. Siker volt, hogy sokan szerettek. Ezek jók lennének a tanításomra nézve, ezen kívül rengeteg sikert értem el bicajozás közben, de gondolom ez a kérdés az iskolámmal kapcsolatban van.
Kudarc, nem tudtam sosem kapcsolatot teremteni lányokkal, nem látom a jeleket meg, hogy ki milyen és ez kihatott a tanulásomra is, így a tanításom alatt el szeretném kerülni a nőket, nem kellenek az életembe, és lehetne mondani, hogy jaj majd lesz egy... igen lesz, de nem akarom már hosszú időig megtartani, és erre mondják majd megtalálod az igazit... jó megfogom, de szerintem XXI. században ez már nem fog végig maradni és nem is akarom. A másik, meg elkapkodotam sokszor az érzéseimet és nem csak nőknél barátaimnál, szüleimnél így szabad szájú voltam és ez nem akarok lenni, amire tanítani fogok ezt már nem szeretném! És van még sok rossz tulajdonságom, amiből remélem az egyetem és a pedagógia, segít majd kinőni, de a nőket azokat komolyan gondolom.
Igazából nehéz ide írni, mert rengeteg siker és kudarc ért, amiket szeretnék a tanításomban hasznosítani és így is már mennyi karakternél tarthatok, szóval leállok (ezt a túlragozom a dolgokat ez is kudarc).
8. Sokszor éreztem magam értékesnek az iskolában. Erre is válaszoltam már a fentiekben. Volt, hogy meg kellett magamat védeni, főleg 9-be, amikor még nagyon önbizalom hiányos ember voltam, akkor a diáktársaktól, egy-két mindenkivel szemétkedő végzőstől. Később az olyan emberektől, akik rosszindulatúak és rögtön pletykálnak, ha mát valakivel beszélgetni látnak, vagy jobb lett a dolgozatom, mint az övé, akkor ki kellett állni az igazamért. Valamint én sokszor mondtam úgy dolgokat, hogy azt nem is úgy értettem, csak nem éreztem, hogy jobban meg kell indokolnom. Tanárokkal szemben is kellett kiállni magamért, de semmi extra történet, szerintem azt mindenkinek kellett. Talán egy kirívó esett volt, az pedig, hogy a német tanrárunk miatt én mentem el az igazgatóhoz szólni, de abból is az lett, hogy az osztályfőnök zokon vette, hogy előbb nem neki szóltunk és még nekünk kellett a némettanártól bocsánatot kérni. Közben itt is a csoportnak járt a szája, én jót akartam és osztályfőnököt, meg meg akartam kímélni felesleges idegességtől, tehát rosszul sült el, így nem szabad bele törődni, de kiállni magadért egy középsuliba... hát majdnem egyenlő a nullával.
9. Ez a kérdés arról szól, hogy eddig mit tapasztaltam, hogyan állok a tanításhoz most a jövendőbeli diákjaimhoz, iskolámhoz. Egyet tudok biztosan, mint írtam is a földrajz nagy kedvencem lett, a töri meg lehanyatlóban, de még nincs elveszve. A többi meg épp írtam az előbbiekben, hogy hamar alkotok véleményt és erről le akarok szokni és még ehhez is elég kevés egy év, mert van bennem vélemény, de ezen még annyit fog változni az álláspontom, mert már fél év pedagógia után is máris szeretem a csoportmunkát, a pókháló ábrát, és máris sok sok új gondolat született a fejemben. Ami maradt: hogyha földrajztanár leszek mindenféle képen akarok túrázni a diákokkal! A többiről, ha nem gond, még most nem nyilatkoznék.
10. Írtam, a két kar tudásátadásában vannak különbségek, de mégis összességében pozítivnak érzem ezt a két félévet, mindenféle képen előrébb vagyok, mint egy éve voltam, mind kedvesség, mind empátia, mind racionalitás és mind tudás terén. Jók az eddigi tapasztalataim és sok tanár véleményével ellentétben, én még jobban érzem, hogy jól választottam a tanárival. Az út amin folytatni akarom az elkezdett utamat: több oda figyelés, több lelkesedés, de nagy vonalakban maradjon, ez ebben most jól érzem magam, talán végre először úgy igazán életemben?!
11. Erre a kérdésre is válaszoltam az előző bejegyzésben**, rájöttem, hogy rugalmasnak kell lennem, mert ami nem hajlik, az törik. Megszerettem a fent említett csoportmunkát, pókhálós ábrázolást és sok ilyen dolgot, ami ahhoz a belátáshoz vezetett engem, hogy még nincsenek jó elképzeléseim. Ahogyan tanárnő mondta abból lesz jó tanár, aki képes változni, nem pedig a középiskolás sérelmeit magával hozni... és úgy érzem ezen az utón már rajta vagyok. Még sok pedagógia órát kell végig ülnöm, de készen állok, hogy jó érvek mellett engedjek a gondolataimból és hiteimből, mert valóban sokkal jobb alternatívákat hallottam.
Sajnálom az interjúra, nem jutott már idő, pedig nagyon szívesen megcsináltam volna egy számomra nagyon kedves tanárral, de majd hallottam lesz még ehhez hasonló feladat.
Remélem Anetta idáig el tudtál jutni, köszönöm ezt a feladatot, nagyon tetszett, jó volt kiírni magamból a dolgokat, kíváncsi vagyok 1-2 kérdésre pár év múlva milyen válaszokat adnék. Bocsánat az esetleges helyesírás hibákért, évfolyamdolgozat és hasonlókban nagyon kellett figyelnem és itt csak írni, és írni akartam.
Köszönöm ezt a félévet, jól éreztem magam, remélem még a blogok kell használni, mert eléggé belejöttem!
