Kis késéssel, de leírom az április 25-i órát is.
Egyik fő témája a félévnek a csoportmunka és ennek fejében most is csoportokban dolgoztunk. Mindezek előtt megbeszéltük az eddigi blog bejegyzéseket és kaptunk egy kis versikét, hogy milyen a jó tanár.

Ezek után a két csoport külön ült. Én nagyon jó csoportba kerültem, mert jó volt kedves és figyelmes lányokkal dolgozni. A feladat az volt, hogy fel kellett írni a lap közepére, hogy TANÁRI SZAKÉRTELEM és ehhez kellett tulajdonságokat kötni pókháló ábrában. Én, mint már írtam, régebben nem szerettem ezt a pókhálós bohóckodást, de ez nagyon tetszett. És rájöttem! Ezért jó a pedagógia, mert meggyőz minket, hogy ne legyünk fafejűek, ne úgy menjünk tanítani, hogy tele vagyunk magunkkal hozott sztereotípiákkal és, mivel nekem volt egy rossz érzésem ezzel a munkával kapcsolatban, attól nem szabad ennek a nevében tartani az óráimat. Itt rájöttem, hogy engednem kell rugalmasnak kell lennem, mert ami nem lesz rugalmas az előbb-utóbb eltörik! Meg lehet ezt is szeretni.

Elméleti tudás, kapcsolat, személyiség, nyitottság. Ez volt a négy fő pont és ezek köré írtunk mellék tulajdonságokat. Ami saját gondolataink voltak azokat feketével kellett írni és itt is kiderült, hogy ott van a legtöbb fekete, ahonnan már van tapasztalatunk, mi is megéltük, az pedig a személyiség. A többinél kevesebb volt, mert még nem tanítottunk így ahhoz annyi tudásunk nincs. Utána kaptunk egy pedagógia szöveget, amit, mint valami szövegértésen el kellett olvasni, és ami fontos, azt ki kellett írnunk pirossal. Aztán át kellett menni a másik csapathoz és onnan kellett leírni olyat, ami mi elfelejtetünk beleírni az ábrába, és ezeket zölddel kellett leírni. 

Ennek az a tanulsága, hogyha tanítani fogunk, akkor kell alap tudás is (fekete), kell olvasni is a tudásunk bővítéséhez (piros) és nem szégyen, sőt kell a kollégákkal konzultálni (zöld).

Kaptuk még házi feladatnak, hogy érveljünk a követkő állítások közül azzal, amivel egyetértünk. 
Tanulható- e a tanári mesterség? 
- Nem a tanári mesterség egyáltalán nem tanulható...
- A tanári mesterség alapvetően nem tanulható, bár...
- Igen a tanári mesterség tanulható, de...
- Igen a tanári mesterség teljes mértékben tanulható...

Én a harmadik állítással értek egyet, ami: Igen a tanári mesterség tanulható, de nem mindenkinek. Szerintem ez nem egy szélsőséges állítás, hanem, pont középen van. Nem mondja, hogy csak születni lehet tanárnak, de azt sem, hogy senkiből sem lehet. De szerintem nagyon sok emberből lehet, akik még nem is gondoltak olyanra, hogy valaha tanárok lesznek, szerintem ők megtanulhatják, mert ellehet játszani, hogy azt, hogy tanítunk és, hogy értjük, amit mondunk (az már egy más kérdés, hogy az ilyen ember, az milyen tanár lesz, de itt az kérdés, hogy lehet-e. Itt van még a DE is. Van egy mondás, hogy minden, ami a de előtt van, az csak felesleges udvariaskodás. De ( :) ) itt   ez ne legyen érvényes, Tehát ott van még a "de", szerintem a de itt azokat az embereket tartalmazza, akik ideggyengék nem tudnának emiatt tanítani, vagy túl vadak ezekből nem lehet tanár és ezek tudják is magukról. Röviden ennyi, de ahogyan tanárnő mondta ebből jobb lenne egy egész tanórás vita, mert mint az elején a csoportmunkával kapcsolatban írtam... én meggyőzhető vagyok!