(Belegondoltam,nem fogok különleges címeket adni, csak padagógia 1.,2. stb..., mivel én sokszor kínosnak tartom  a kötelező címadást minden résznek, például a tv-sorozatok esetében is).

A második óra is nagyon jól telt, ám most már kicsit fáradtabbnak tüntünk. Ezt, mintha tanárnő rögtön megérezte volna és játszottunk egyet. Olyan játék volt, amihez fel kell állni és koncentrálni kell, jól megmozgatott mindenkit és utána tényleg láthatóan éberebbek lettünk, sőt én teljesen fel is keltem. 

Most is páros munka jött. Úgy választottunk párokat, hogy sok-sok madzag össze volt kötözve. Meg kellett fogni egy madzagnak a végét és addig kellett izegni- mozogni, tekeredni amíg meg nem találtad a párodat és ki nem tudtál szabadulni. Időközben rájöttem, hogy nem elég a kezünket mozgatni, hanem a testünkkel is furakodnunk kell, hogy elengedés nélkül kiszabadítsuk a mi kis madzagunkat. Az én párom Juhász Lilla lett, illetve még egy lány hozzánk csatlakozott, mert páratlanul voltunk. 

Az volt a feladat, hogy ki kellett egészíteni az elkezdett mondatokat. Öt ilyen volt:
1. Szerintem az a jó tanár...
2. A tanításban az a legfontosabb...
3. A tanulásban az a lényeg...
4. Az iskola arra való...
5.A tanár diák kapcsolatban az a legfontosabb...
Ezeket megírtuk, utána a csoportok megbeszélték. Ezek után amikben egyeztek a párok vagy vitatkoztak, azokat el kellett mondani mindenkinek. Nálunk ez nem müködött annyira jól, mert hárman voltunk és nem jutott annyi idő mindenkire, de a többiekét jó volt hallgatni, mert érdekes dolgokról vitatkoztak vagy éppen jó gondolatok születtek. 

A következő feladat az volt, hogy ki kellett választani egy embert, akit annyira nem ismersz és azzal kellett párba állni. Én töriről vagy földrajzlról szinte mindenkit ismerek, kivéve Lillát, de vele meg az előbb voltam párban, így Gyurin Lacihoz csatlakoztam, akivel keveset beszélgettem. A feladat az volt, hogy kapott minenki egy lapot és a rajta szereplő állításokat úgy kellett elmondanod a párodnak, mintha azt te szívből állítanád és kitartanál mellette. Eléggé nehéznek bizonyult, hiszen olyan állítások szerepeltek a lapon, amiket sosem mondanék, például: "Szerintem a diákok a jegyekért tanulnak."

Konzekvencia: Az óra elején a felkeltős dolog nagyon jó volt, lehet majd én is fogom alkalmazni, ha nem is pontosan ezt, de valami olyat, ami felrázza a diákokat. A második feladatnál írtam is, hogy jó viták és jó megállapítások születtek. Sikerült ezáltal kimondununk olyanokat, amik már megvoltak a fejünkben, csak sosem mondtuk ki. Szerintem növelte a vitakulturánkat is, amire szerintem nagyon nagy szükségünk van. És szerintem amit ide leírtunk az a további négy és fél év alatt biztosan fog még változni sőt akarom is, hogy változzon, de kezdő elképzelésnek nem voltak rosszak. 
A harmadik feladat tanított minket arra, milyen nehéz is olyanokat állítani, amiben nem hiszünk, illetve olyanokat megcáfolni, amikben hiszünk. Nehéz volt, de ezt is meg kell tanulnunk. 

Nem sok régi emlék jutott eszembe ezzel az órával kapcsolatban, hiszen én, ha jól emlékszem sosem érveltem olyat, amiben nem hiszek, illetve a fenti állítások kiegészítése még kiforróban van, ami meg az első mondatot illeti, arról jutnak eszembe előző sulimbeli dolgok, de azt már az előző bejegyzésben említettem.