Óra elején értékeltük az eddig leírtakat és rengeteg mindenen kell még javítanom, de így első blogolásra meg vagyok elégedve magammal. Ezek után ismét a csoportmunka volt a téma, csak most már mi elemeztük a csoport munkákat, nem rajtunk keresztül lett bemutatva.

Az elején néztünk kisfilmeket, hogyan lehet megzavarni egy csoport működését vagy éppen javítani. A megnézett filmek nagyon érdekesek és meglepőek voltak. Nekem az a kísérlet tetszett a legjobban, amikor a család elment tekézni és a feleség először gurított és mindent tarolt és emiatt az apuka egyre jobban kezdett ideges lenni, mert az elején még nevetett a dolgon, majd egyre jobban kezdett kitágulni a szeme. Sok ismerősömet ismertem fel benne. Azon is meglepődtem, hogy kis gyerekek egyik csoportjának azt mondják, hogy ők a nagyobb rangúak akkor azok elkezdenek visszaélni a kisebb rangúakkal.

Ezekről még beszélgettünk, majd mi is csoportokba ültünk le és megkaptuk a csoportmunka négy alapelvét. Azokat el kellett olvasnunk, meg kellett beszélnünk és el kellett mondani egymásnak.
A csoportmunka négy alapelve:
1. Párhuzamos (egyidejű) interakció
2. Építő egymásrautaltság
3 .Az egyéni felelősség
4. Az egyenlő részvétel
Itt is rájöttem arra, mint előző órán, hogy olyan csoportmunkát kell adni a gyerekeknek és nekünk is, amiben egyéni felelősségünk van, vagyis nem lehet ellinkeskedni és egymásra kell lenni utalva, mert nem menne e nélkül a feladat. Valamint élvezhetővé kell tenni a feladatot. És emiatt bele gondoltam, hány és hány unalmasnál unalmasabb csoportmunkában vettem rész általános és középiskolában is...szörnyű. Sok volt életunt tanáromban kihalt a kreativítás vagy sosem volt. Halálra untam magam és nem éreztem, hogy egyenlő a részvétel vagy valami múlna azon, ha én nem veszek benne részt.

Aztán rátértünk a tanárokra. Kaptunk képeket és választani kellett a képek két oldaluak voltak, mert valakinek jó, valakinek rossz érzése támadt egy-egy kép kapcsán, ebből is látszik, hogy milyen sok rétűek vagyunk, milyen sok inger ért minket és milyen sok helyről érkeztünk.
Én egy olyan képet választottam, amin a gyerek könyvek között fulladozik és egy tanár vagy szülő fentről mentő övet akar neki dobni. Azért ezt választottam, mert én nagyon sokszor éreztem magam, hogy annyi tanulni valónk van, hogy belefulladok a könyvekbe. Persze itt egyetemen is kell annyit tanulni de itt azt érzem, hogy ülök a nagy könyvtengerben nem pedig fulladozok, mint a középsuliba, ahol nyomasztó volt ez sz egész azért éreztem magam fulladozásba. Itt azt érzem itt ez a sok könyv, de megtanultam úszni, meg tudom csinálni és még érdekes lesz és még anyuka sem szid le.... Ellenben középiskolában fulladozok, mert kell holnapra a geometria, a periódusos rendszer, a Csongor és Tünde stb... és nagyon nyomaszt, mert jön az egyes, meg fogok bukni, anyám kiakad én távolabb kerül az álmaimtól, a tanár vallóan fog rám nézni.......
A képen a jó dolog, hogy a tanár vagy szülő mentőövet akar dobni a fuldokló tanítványnak, és ez szép,de én nem nagyon tapasztaltam, mert a szeretet tanáraim rengeteg mentő övet dobtak a lelkivilágomba, de nem a sok házira, ez sarkítva igaz anyumra is, akiben, most kellemesen csalódtam, mert meg kell írni egy évfolyam dolgozatot, első olyan ami miatt egyetemen fulladozok, mert mi vagyunk az első évfolyam, és ez így nem igazságos a heti öt tesiben is mi voltunk az elsők... De anya azt mondta, ügyes vagy te, ha nincs hozzá kedved ismerlek két nap alatt is össze tudod dobni.... És ez egy mentő öv volt nekem.

Végül ki kellett választani egy vagy két képet, hogy milyen egy tanár és azt ki kell itt elemezni. Nem vettem komolyan a feladatot, mert a többiek már az olyan képeket elvették, amiket én akartam így a saját hobbijaimat választottam, mint például: túravezető és kertész. Mind a kettő nagyon fontos és én rengeteg túrát akarok majd a gyerekkel földrajzos révén, de nem ez egy tanár elsődlegesen így nem ezt akartam választani. De ha ennek lesz nagyobb jelentősége következő órán, akkor még visszatérek rá.

Nagyon megvilágosító erejű óra volt.