Az első pedagógia órám nagyon jól telt. Bevallom, sokat vártam el az órától, mert érdekesnek találtam, és elégedett vagyok vele. Nem is úgy éreztem magam, mintha órán lennék, hanem valami önismereti tanfolyamon. Az sem zavart, hogy reggel 8-kor kezdődik, mert rögtön felkeltem az érdekességek miatt.
Az óra elején megnéztünk egy videót, amiben arról volt szó, hogy a mai oktatás évekkel le van maradva. 70-80 évvel ezelőtti kötelező olvasmányokat várnak el a diákoktól, és az életre semmit nem tanítanak. Ezen máris felkaptam a fejem, mert ezen a témán kertészkedés, biciklizés közben sokat gondolkoztam. Örültem, hogy ilyen kezdés van, mert az ilyen iskola rendszer miatt volt stresszes nekem iskolába járni, tetszett, hogy erről szó esett.
Utána jött az interaktív foglalkozás, én sok ilyen erőltetett foglalkozáson vettem részt, és nem feltétlenül kellemes emlékeim vannak, de ez nekem nagyon bejött. A tanárnő rengeteg gombot öntött ki az asztalra. Nekünk azok közül kellett kiválasztani a számunkra legszimpatikusabbat. Én egy nagyon pici, négy lyukú, zöld gombot választottam. Ezek után azzal kellett párba rendeződni akinek hasonló a gombja. Az én párom Papp Liliána lett, akit földrajz órákról ismerek. Egy lapra le kellett rajzolni a tenyerünket és mind az 5 ujjunkra kellett írni olyan tulajdonságokat, amilyen tanárok szeretnénk lenni. Az én öt pontom: megbízhatóság, segítőkészség, szigor, kreativitás és természetjárás. A párom öt pontja: kitartó, felkészültség, szorgalmas, megértő és segítőkészség. Két perces időkeret volt, azalatt meg kellett indokolni a párunknak, hogy miért ezeket írtuk le. Majd ki kellett állni, a párunk vállára tenni a jobb kezünket és E/1-ben elmondani azt amit a párunk mondott magáról, mind ezt két percben. Utána csere, én ültem le és a párom mesélte el E/1-ben az én pontjaimat.Abban az esetben ha valami nem volt pontos vagy hozzá akartunk fűzni valamit, azt a végén tehettük meg. A többi párt is végig hallgattuk és jókat nevettünk és sokat tanultunk a másikról. Ezért a végén el kellett mondani az összes ott lévő embernek a nevét, hogy meg tudtuk-e tanulni.
Konzekvencia: Az, hogy két percig nem szólhattunk közbe az azt mutatta meg, milyen nehéz valakit végig hallgatni. Továbbá arra is tanított minket a feladat, hogy két perces időkeretbe tudjuk belesűríteni, azt is ami nem két perc és azt is ami több mint két perc. Az, hogy a másik vállát fogtuk, tanította, hogy milyen nehéz is intim viszonyt kialakítani, illetve tapasztaltuk a nehézségeket, ha valaki nevében kell beszélnünk.
Nekem könnyű volt 5 tulajdonságot összeszednem, mert ezeken már gondolkoztam, ám nehéz volt két percet hallgatással eltöltenem és két percbe belefoglalni a mondani valómat és megjegyezni mindent a másikról. Nehéz volt nekem másnak a nevében beszélni. A vállérintéstől kicsit többet vártam, annyira figyeltem, hogy mit mond a másik rólam, hogy azt szinte észre sem vettem. Valamint hiszem, hogy annak is volt jelentősége, hogy milyen gombot választottunk. Liliána nagyon szorgalmas és motiváló,de egyben frusztrált is, mert tudom, ő a jóra törekszik és nehogy elrontsam. Nagyon élveztem!
Emlékeket is idézett bennem, hogy én sokszor nem bírok ki két percet közbevágás nélkül, illetve, hogy mely tanárokkal lettem olyan viszonyban, hogy megengedtem, rám tegyék a kezüket, ha lelki dolgokról beszélgettünk. Illetve az 5 tulajdonságnál a megbízhatóságot és a szigort sem csak úgy írtam, sok remek pedagógus jutott eszembe.
